Re: Re: Beszélgetés a Vörös oroszlánról
A Vörös Oroszlán 2011 tavaszán különleges szenzációként egy misztikus színdarabként éled újjá Budapesten, a Vígszínház kisszínpadán.
kepSzepes Mária élete során megszámlálhatatlanul sok embertársunkba öntötte a tudás izzó elixírjét. Különlegesen szerencsés vagy sorsszerű konstellációnak köszönhetően kizárólag nagy tisztelői vesznek részt a darab megalkotásában. Eszenyi Enikő a Vígszínház igazgatója, Bodor Böbe színművész, e darab rendezője, Lőrinczi Attila, a dramaturg, és nem utolsósorban Venczel Vera, érdemes művész, aki a darab egyedüli szereplője, ők mind Mária néni tisztelői voltak. A Vörös Oroszlánnak így ez egy újabb átváltozása a szerző halála után.
A színdarab alaptémája az élet elixírjének hatására beinduló alkímiai fejlődés. Ez a fejlődés azonban nem az ólom arannyá változtatásáról szól, hanem valami annál is fontosabbról. Az embernek magának kell arannyá válnia. Az alkímia tanítása szerint az ólom, hevítés hatására, egy vörös por, a Vörös Oroszlán hozzáadásával válik arannyá. Ez a szimbólika halad végig a 400 évet felölelő történeten is, melynek az elején a főhős, Hans Burgner rablógyilkosság árán szerzi meg a vörös port, az örök élet elixírjét. Ennek hatására felkészületlen tudata hirtelen megnyílik és a tudás elviselhetetlen kínja katalizálja benne a három síkon zajló transzmutációt. Az elixír hatására Hans életereje is megsokszorozódik. Így mikor egy várbörtön sötét kútjába dobják, gyötrelmes kínhalála rendkívűl sokáig tart. Végül lelke elengedi a már hús nélküli, csupasszá vált csontjait. Mindez az édes, álomszerűen az érzékelésre hulló fátyol nélkül, teljes tudatosságban zajlik, évszázadoknak tűnő hosszúságú, gyötrő fájdalommal megelőzve. Ez az első átalakulás.