Re: Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött kívánnak?

Ezt most kaptam Esztertől. Annyira passzol most mindehhez és gyönyörű is (nekem):

"A valódi igazság, nem az igazság, hanem a leküzdött tévedés. (Friedrich Benesch)"

Le tudod-e küzdeni olyan ösztönzéseidet, amelyeket értelmed nem helyesel, de érzékeid mindenek fölött kívánnak?

Nem tudom, de kezdem megérteni (azt hiszem). Most hétvégén történt... Átjött a barátnőm és megállás nélkül, másnap reggel fél7-ig beszélgettünk. Volt egy üveg bor és pár gyertya is,de érdekes volt, ahogy végre sikerült őszintének lennem (lennünk) magamhoz (magunkhoz). Az érzékeim olyan dolgot akartak kiscikarni egy másik emberből, amit a másik ember nem akar, de én úgy gondoltam (hosszú évekig egyébként...), hogy ATTÓL, majd én boldog/harmonikus stb. leszek. A nagy felismerésem ebben, amikor úgy éreztem, hogy isteni önvalómmal sikerült tiszta pillanatokat elérnem (értsd: végre TÉNYLEG őszinte voltam magamhoz) az volt, hogy nem várhatom kívülről (mástól, külső körülménytől) azt, hogy az életem majd attól lesz jobb. Nem! Isteni önvalóm, értelmem erre rávilágított (meg a fél üveg bor!). Szóval most még nem tudom leküzdeni ezeket az ösztönzéseimet, hiszen itt pofázok róla - jó, jó, friss még az élmény - a helyett, hogy befognám és csak élném azt, amit gondolok, amire rájöttem. Ez is eljön majd. Isteni önvalóm felcsillanása (mert valljuk be ritka pillanatok ezek) 3 fontos dolgot üzent nekem az életről, az életemről, hogy hogyan érdemes folytatnom. 1.) legyen hited, 2.) legyél őszinte magadhoz és 3.) a szeretet útját járd! Most ez a filozófiám (de még nem csinálom, ne feledjük). Mindenesetre jó a felismerés is. És most nincs szmájli csak pont. Mert azért fáj az igazság... (már megint ez az Igazság!!!)