I. díj: DÖMÖSI ZSOLT: Kiáltás

Dömösi Zsolt: Kiáltás

Megszűnt körülötte a világ, ahogy összemosolyogtak a kislányával. Mióta párja elhagyta őket egy ámokfutó autós részeg mámorban úszó vad sebességszimfóniájának katartikus záróakkordjaként, nem volt más akivel megosztotta volna fájdalmát, örömét, érzéseit. És a gyermek mindezt megérezte, megértette. Látták egymást. Mindazt amit álmodott, gondolt, átadta neki. Gyakran szavak nélkül, egy mély pillantással, összeráncolt homlokkal, egy cinkos mosollyal, s még ezernyi más módon, amit csak ők ketten érthettek.

Bővebben...

II. díj: BERNÁTH ZSOLT: A halál

Bernáth Zsolt: A HALÁL

Hello, sötét, régi cimbora
Most beszédem van veled újra

(Paul Simon)

A Halál jó barátom volt. Még gyermekkorunkban kerültünk össze. Emlékszem, alig pár háznyira laktunk egymástól, és nem volt nap, hogy ne találkoztunk volna. Felelőtlenek voltunk, gyerekek, igazi gyerekek. Volt, hogy ott aludt nálunk, vagy én őnáluk, a lényeg annyi, hogy rengeteget készültünk ezekre az éjszakákra. Természetesen nem aludtunk, dehogy: hol egész éjjel suttogva beszélgettünk, hol pedig felmentünk a háztetőre, és hanyatt fekve néztük a csillagokat.

Bővebben...

III. díj: TÖRÖK RENÁTA: A legenda

Török Renáta: A legenda

Aznap este mintha különösen lassan nyugodott volna le a nap. A napnyugta utáni derengés hosszasan lebegett a törzs otthonát ölelő hegyek felett, és fátyolszerű, várakozó sejtelemmel hatotta át a lány lelkét is, ahogy a sziklák közül letekintett lakhelyeikre. A kunyhók közül füst indult puhatolózva az ég felé, s mire hazaért, a tűz már magasan lobogott.
Apja rosszalló tekintettel fogadta, de szó nélkül engedte, hogy közéjük üljön, és a többiekkel együtt ő is hallgassa a Vezér szavait. Körbenézett: ott volt mindenki a tűz körül. Az egész törzs, minden család - ifjak és öregek, férfiak, asszonyok, gyerekek.

Bővebben...

KIS-KALLO ERIKA: Az oázis jósnője

Az Oázis jósnője

Még a Köztes Létben ültem boldogan, és fürödtem a határtalan Fényözönben, a boldogságban, ahonnan nem lehet elvágyakozni, mégis tudtam, hogy annyi megoldatlan lelki göböm van, hogy előbb-utóbb, úgyis „visszakérezkedem". Hagytam, hogy angyalok ujjongjanak körülöttem, és dalukkal - akár a szirének - maradásra csábítsanak... Hagytam, de belső mosolyom(amit előttük lehetetlen eltitkolnom) elárulta: már búcsúzom. Ők ismernek. Tudják, milyenné válik a Fényem, amikor az indulás vágya gyökeret ver a lényemben. Aurám színei oly különösek ilyenkor. Már várták a kérdésem, ahogy útjaim előtt mindig megkérdezem, más-más megfogalmazásban, értelmezésben:

Bővebben...

KABAR VIVIEN: Az emlékezés metafizikája

Az emlékezés metafizikája

Emlékezetem csupán odáig terjed akkori életemből, hogy egy földbirtokon ácsorgok, és nézem az eget. Jobban mondva ott kezdődnek emlékeim, mert, hogy előtte mi volt, azt egyszerűen törölte az agyam. Ősz volt. Szóval álltam azon a darab földön, és a látóhatárom nem foglalt embert magába. Egy ház is állt a birtokon, de nem tudom, kié-mié volt, oda ugyanis nem mentem már be soha ezután. A birtokról egyenesen egy sokkal nagyobb, gazdagabb házhoz siettem egy lezárt borítékkal, melyet feltétlenül kézbesítenem kellett. A ház kovácsoltvas kerítései magasan nyúltak az ég irányába. Dárdaszerű kerítéselemein hegyes lándzsavég díszekbe végződtek a fekete vasrudak. A ház hatalmas kertjében, a frissen nyírt pázsitszőnyegen kívül semmiféle növény nem volt. Bementem a nagykapun, és egyenesen a bejárat beugrórészébe álltam, és vártam. Egy ideig ott vesztegeltem, majd megráztam a sárgarézcsengőt. Az ajtó előtt sötét volt, mert a falak eltakarták a fény útját.

Bővebben...

DÖMÖSI ZSOLT: Halálidőnapló

Halálidőnapló

A parkban talált rá. „Mondhatni", szinte teljesen véletlenül. Lehajolt megkötni az eloldózódott cipőfűzőjét és ahogy kelt fel, önkéntelenül pásztázó tekintete rámeredt a díszesre nyírt cifravirágos bokor alatt, a földön heverő kis csomagra. Lassan, szinte gyanúsan, egyszerre jót-rosszat sandítva közelített hozzá, majd finom kíváncsisággal széthajtotta az alsó ágakat, hogy megnézze jobban, mi is az a valami. Egy kicsi bőr kézitáskának tűnt, de ahogy odanyúlt érte és kivette a bokor alól rájött, hogy egy bőrkötésű könyvecske. Sokáig csak tartogatta a kezében és nézte, nézegette.

Bővebben...

SZALAY LILY: Naplórészlet

2011. július 22. (péntek)

Négy év és öt hónap telt el azóta, hogy eljöttem Dubaiból, a férjemtől és magam mögött hagytam a látszólag biztonságos és nyugodt életemet.
Szárnyaszegett madárként repültem ki az aranykalitkából, tele hittel és reményekkel. Nem számoltam avval a következménnyel, hogy sérült szárnyakkal nem fogok tudni fölemelkedni. Becsapódtam egy számomra idegen világ mindennapjaiba, ahol egyedül voltam, és semmilyen védőháló nem vett körül.
Mi fogadott 2007-ben Magyarországon?

Bővebben...

TÓTH KRISZTINA: Fabula

Fabula

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Egy hatalmas kastély...
- Elég! Unom! Nem akarom ezt hallani. Királylányok nincsenek. Sem sárkányok. Sem fehér lovon vágtázó herceg, mely fényes sörényű paripáján érkezik, páncélján megvillan a napfény és kardját kirántva életét mit sem féltve, megmenti a csodaszép lányt, aki nádszálvékony, haja mindig frissen mosott, sminkje és ruházata makulátlan, még akkor is mikor a gonosz egy álló éve tartotta rabságban a kastély legmagasabb, legkisebb tornyában. Nem létezik, és nem is lesz soha -dühöngött a kislány és becsapta a könyvet.

Bővebben...

VARGA TÍMEA: A Torony

A Torony


Alex a Torony 101. emeletén dolgozott. Mivel, túlságosan sokan voltak itt ahhoz, és túl gyorsan is váltották egymást munkatársai, ezért nem is törekedett arra, hogy szoros barátságokat kössön. Persze, a pihenőidőkben, ebédszünetekben el-elcsevegett velük, de többüknek még a nevét sem volt ideje megjegyezni, mert alighogy kezdte volna megszokni az arcot a hozzákapcsolódó névvel... az illetőt áthelyezték.
Alex - másokhoz hasonlóan - évek óta várta, hogy ő is rákerüljön az Áthelyezettek Listájára. Tudta, hogy minél több idő telik el, annál közelebb kerül ahhoz, hogy Integető legyen.

Bővebben...

VIDA ARANKA: A pénz mágusa

Azon a napon többször is elkalandoztak „a Pénzes" - nevezzük így főhősünket - gondolatai. Nem voltak olyan irányítottak, mint máskor, ahogyan azt már megszokta, ahogyan azt már az évek alatt tudatosan beállította magának. Ezek a csapongó gondolatok kibillentették a pénzteremtés biztos talajon álló realitásából és ez igencsak felkavarta nihillé torzult, szokványos hangulatát.
Azon az estén az ismeretlentől való félelem halovány sejtelmével, szokatlanul későn, 2 óra körül hajtotta álomra fejét. Nehezen aludt el, az óra monoton kattogása lassan kúszott át a macskakövön egyenletes léptekkel haladó lábainak cipő-kopogásává. (Tik-tak, tik-tak,... kipp-kopp, kipp-kopp).

Bővebben...

Kapcsolat

  •  

    Levelezési címünk

    Budapest, 1026 Júlia utca 13.

  •  

    Alapítványunk telefonszáma:

    +36 30 990 76 07

  •  

    Email címünk

    info@szepesmariaalapitvany.hu

  •  

    Facebook

    facebook.com/szepesmaria

Ajánljuk: