Szepes Béla

szepes bela

Dunántúli Napló (1984. december 31.)
BAJNOK ÉS MŰVÉSZ

„Formába önteni magát a mozgást...”

     „Pécsi kiállítás készül hat évtized alkotásaiból. Látogatóban a 81 éves Szepes Bélánál.”

     „
Neves karikaturista, a magyar élsport és a magyar sportújságírás egyik nesztora; évtizedeken át a magyar atléták szövetségi kapitánya. Rajzai ma is derűt, örömet sugároznak hazai és külföldi lapokban; sporttémájú kisplasztikái pedig kamara-kiállításként vándorolnak nyugati nagyvárosokban.

   Gyermekkoromban kerestem, „vadásztam” ezeket a rajzokat. Jellegzetes, karakterisztikusan elrajzolt; széles mosolyú, s a levegőben úszva repülő, fejelő, távolugró, gátfutó figurái a sport szépségét, optimizmusát hirdették a bohókás nyelvöltögetés mögött.

   Hirtelenében ez jut eszembe Szepes Béláról, akinek sokan ismerik a nevét a fiatalok közül is. És akivel a véletlen ismertetett össze. Feleségét, a jeles gyermekírót és tudományos-fantasztikus művek íróját, Szepes Máriát kerestem budapesti lakásukon. Ő mutatott be a lábadozóban is délceg tartású hajdani sportolónak, és ma is alkotó rajzművésznek, aki beszélgetésünkbe később maga is bekapcsolódott. Már akkor éreztem, egyszer külön is megkeresem. Hiszen amit tudtam, s amit pár szóból is akkor tudtam meg róla, az önmagában is szót érdemel. Hát még ami mögötte van!...

   Diákkorában a Toldi Reálgimnázium tanulójaként síel a budai hegyekben, és atletizál a MAC-pályán. 1923-ban Magyarország első síugró bajnoka. Azon a pályán, amelyet ők, maguk a versenyzők építettek. Az atlétikában a gerelyhajítást kedvelte leginkább, jóllehet nem volt éppen ideális az alkata: testsúlyából 10-15 kg is hiányzott. Mégis hét magyar és három angol bajnoki cím került a tarsolyába. Az amszterdami olimpián pedig, ezüstérmesként, nem sokkal maradt el a győztes svéd Lundkvisttól...

   Egyidejűleg sporttudósítóként és karikaturistaként is dolgozik. Elsősorban a népszerű – „zöld újságnak” becézett – Nemzeti Sportnak, ahol egészen fiatalon már belső munkatárs volt. De vajon hogyan lesz valaki karikatúra művész, húszévesen?

   - Nem lesz... – válaszolta csöndes mosollyal. – Karikaturistának születik valaki. Ezt nem lehet megtanulni. Velünk született gúnyosság szükséges hozzá: torzképet látni egy normális jelenségben, kiemelve belőle azt, amit csúfondárossá tehetünk. Úgy látszik, megvolt ez a képesség bennem. Gyermekkoromtól szívesen rajzoltam, és sportkarrierem kezdetén indult meg voltaképp rajzolói pályafutásom is. A versenyeken minden jeles bajnokot, világnagyságot megörökítettem; ezekből 60 év alatt szép gyűjtemény kerekedett...

   Néhány hazai esztendő után hét évig Berlinből tudósítja a Nemzeti Sportot. Közben négy-öt más európai lapnak is dolgozik, a többi között az Ullstein-lapoknak, s a Berliner Illustrierte Zeitungnak is. Jelen volt már az amszterdami (1928), s dolgozott még a montreali olimpián is...

   1933-ban tér haza Berlinből. Síoktató a Kékesen, sportvezető és újságíró. A felszabadulás után a Népsportnak és számos más lapnak is rajzol. Egyik alapítója a Képes Sportnak, ahol évekig a lap képszerkesztője. Szövetségi kapitányként Iglóit Finnországba küldi, hogy tanulmányozza az ottani közép- és hosszútávfutók fölkészítési módszereit. Ez a „nyugati devizás” út később Iharosnál és Társainál kamatozott bőségesen. Pályáját a Budapesti Grafika rajzolójaként folytatta, innen ment nyugdíjba. Ekkortájt már erősen foglalkoztatta az önkifejezés egy másik műfaja: a kisplasztika.

   - A sportrajzok nyomán készítettem első kis szobraimat, éreztem, hogy ennek a mozgásnak a dinamikája, csodálatos ívei három dimenzióba kívánkoznak. Kerényi Jenő biztatására azután újabbakat is csináltam. Vagyis 60 éves fejjel „megbolondultam”, s azóta sporttémájú szobrokat készítek. Speciális technikával, mivel az az ambíció fűtött, hogy ne egy mozdulatot vagy pozitúrát, hanem magát a mozgást öntsem formába. Ehhez kellett mindenekelőtt a drót, hogy a mozdulat, a mozgás erővonalát megtartsa. Erre került rá a gipszanyag, amit figurává faragtam.

   - Hobbinak tekinti?...

   - Nem. A szobrászatban művészi ambíció vezet.

   - De hogyan jött rá? Hogyan kezdődött?

  - A versenyeken, a húszas-harmincas években, rengeteg trófeát nyertem. Rémes kis naturális szobrocskák voltak ezek! – a mozgás természetessége nélkül. Már akkor sokat törtem a fejem, hogyan lehetne valami mást?... Kerényi előtt is beszéltem erről, a többi azután jött magától. S amikor nyugdíjba mentem, már időm is lett hozzá...

   Kisplasztikáiból kiállítása volt eddig Drezdában, Münchenben, Rotterdamban, Mainzban; a Wiesbadeni Televízió Műteremben című sorozata egyórás műsorban mutatta be az Európa-szerte ismert karikatúraművész szobrait. Montrealban egy művészeti bolt kiállító galériájában szerepelt kisplasztikai tárlatával. Itthon pedig egy Népköztársaság úti sportüzlet kirakatában, s egyszer a Stadion folyosóján, vitrinekben...

   Örömmel zárom írásomat azzal a bejelentéssel, hogy a magyar élsportolók és a magyar sportújságírók egyik nesztora köszönettel elfogadta Pécs városmeghívását.
Januárban Szepes Béla rajzaiból, plakátjaiból és kisplasztikáiból gyűjteményes kiállítás nyílik Pécsett; valamelyik belvárosi kiállítóhelyen.”

Wallinaer Endre


 

Share |