portreÉLETRAJZ

Szepes Mária írót a mai spirituális áramlatok egyik meghatározó tanítójának és a század élő emlékezetének tartja a hazai ezoterikus irodalmi élet.
Született 1908. december 14-én, Budapesten. Leánykori neve Scherbach Magdolna, Papír Magdolna (Papír Margit, Balogh Magda, Orsi Mária).

Édesapja művész neve Papír Sándor (Scherbach Oziás) a kor kiváló táncos, komikus, jellem-színésze. Számtalan sikeres szerepe mellett feleségével együtt alapították meg az Újpesti Színházat (1909-1912). Fiatalon, 33 éves korában, 1911-ben halt meg.

Édesanyja Kornai Margit (1883-1953) színésznő, primadonna, Jászai Mari tanítványa.
Fivére Scherbach Viktor, Papír Viktor, (1907. szeptember 17. – 1976. október 22.) filozófus, zenész, író, asztrológus. „Együtt nőttünk fel hasonlíthatatlanul gazdag szellemi családunkban, nagyszerű emberek között. Játékaink, olvasmányaink, intellektuális élményeink közös forrásból fakadtak. Spirituális beavatásaink, titkaink gyökerei éppúgy azonosak voltak, mint agyalkatunk.”
Édesapja korai halála után édesanyja házasságot kötött a híres színészcsaládból származó Galánthay Balogh Bélával (1885-1945), a neves színész-filmrendezővel. (Nagybátyja Lendvai Márton volt). Családi vállalkozásként megalapították az Astra Filmgyárat. Elsők között forgattak sikeres néma- és hangosfilmeket. 50 néma és 17 hangos film rendezője volt. Ő is megkapta a nagy amerikai ajánlatot, mint Kordáék, de nem akarta elhagyni Magyarországot. Nevelőapját 1945. április 5-én temették el Leányfalun.

Szepes Mária gyermekként sokat szerepelt. Igen korán megismerte a színház és az akkori némafilm varázslatos, örvénylő világát. Első szerepét a Cigányszerelem című operettben kapta, kétévesen. A megfagyott gyermek (1921) című filmben is játszott, amelyet a Nemzeti Filmarchívum felújított, és Franciaországban, némafilm kategóriában díjat nyert.

Filmszerepeit Papír Margit (Az Obsitos), Papír Magdolna néven jegyezték: Szulamit (1916), Az obsitos (1917), Hivatalnok urak (1918), Lengyelvér (1920), A megfagyott gyermek (1921), Leánybecsület (1923). Tomi, a megfagyott gyermek hangosfilm változatának már ő volt a forgatókönyvírója (1936), Orsi Mária néven.

   Szepes Mária útja mégsem szülei pályáján folytatódott. 9-10 évesen kezdett írni verseket, novellákat. Ugyanezen években - elég tudatosan -, Zolát és Schopenhauert olvasott. Kereskedelmi érettségi után a Walter szemináriumban művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát tanult. Filmgyári dramaturgként nevelőapja filmjeihez írt forgatókönyveket 1942-ig. Több Karádi film forgatókönyve, dalszövege fűződik a nevéhez, fivére Galánthay Papír Viktor néven a zenét szerezte hozzájuk. Orsi/Orsy Mária néven írt film forgatókönyvei: 300 000 pengő az utcán (1937), Méltóságos kisasszony, Mária két éjszakája (1940) Ne kérdezd ki voltam (1941), Ópiumkeringő (1943). A család filmjeit ma is vetítik a TV-ben, mozikban.

Szepes Bélával (1903-1986), férjével - ezüstérmes gerelyvető olimpikon (1928, Amszterdam), síbajnok, újságíró karikaturista, rajzoló, szobrász - 1925-ben ismerkedett meg. „Szepes Béla 17 éves koromban bukkant fel a Filmgyárban. Apám készített Szépség és erő című filmjéhez egy részt a magyar daliákról.” Szülei barátként mutatták be neki. 1930. december 24-én kötött házasságuk másnapján Berlinbe utaztak. Szepes Béla sztár újságíróként az Ullstein Berliner Zeitung am Mittag című hetilapnál dolgozott. 1931 végén szülei, fivére is követték őket Berlinbe.
Itt folytatta tanulmányait Dr. Samuel Gerling professzornál; pszichológiával, vallásfilozófiával, karakterológiával foglalkozott.

Hitler hatalomra jutása és a zsidóbojkott után 1933-ban hazatértek. „Béla kiadott egy lapot, a Budapester Rundschaut magyarul, angolul, németül. Én írtam a cikkeket, az illusztrációkat férjem készítette, és ő szerkesztette.” Házasságuk hetedik évében gyermeket vártak. Kisfiuk csak hét hónapot élt. „Átutazóban volt nálam... sok becsvágyat, igényt, káprázatot temettem el vele, amelyek talán más irányba terelnek különben, mint amerre haladnom kellett...”

Gyermekimádata azonban megmaradt a mára, 19 kötetre kiegészülő Pöttyös Panni, és más címeken még hét mesekönyve tanúsága szerint. 

Kisfia halála után, 1939-ben, Tihanyban kezdte írni leghíresebb misztikus regényét, a Vörös Oroszlánt. Novellának indult, de a téma egyre terebélyesedett, végül nagy regénnyé nőtte ki magát. „Az ihlet teremtő tűzfolyama ragadott el, a könyv önmagát kezdte el írni, nem lehetett megállítani. A család nem tudta, mit írok.  Csak amikor elkészült, olvasták el” – vallott róla később.
A Vörös Oroszlán izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át. Valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti a keresők számára, de a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői is olvassák.
A háború és bombázások elől Leányfalura költöztek. Itt diktálta gépbe Vörös Oroszlán nagyregényét.
A könyv 1946-os megjelenése (Hungária Kiadó) nagy feltűnést keltett. Az év bestseller könyve lett. 1947-ben államosították a könyvkiadókat, és a többi hasonló sorsra szánt könyvvel együtt ezt is bezúzták. – „Anyám is írt több könyvet. „Akik sokszor élnek” című regényét szintén bezúzták transzcendens tartalma miatt”. - A Vörös Oroszlánból Hamvas Béla mentett meg pár példányt. Azóta tíznél több kiadást ért meg Németországban. Ott 1984-ben az év könyvének választották. Kiadták Svájcban, Brazíliában, Spanyolországban, Amerikában, Portugáliában, Romániában nagy sikerrel. Most készül az oroszországi kiadása is. Művei angol, német, szerb, szlovák, portugál, spanyol, olasz, román nyelven jelentek meg, és további kiadásai folyamatban vannak.

1947. május 27-én alapították meg tágas lakásukban férjével, édesanyjával és fivérével az Összefüggések Tudományának „tilos” iskoláját. Édesanyja 6 évig élt még. Őt tekintette példaképének, aki az embereknek „vigaszt és reményt adott egész életében”.
Bátyja az első három év után visszavonult remetének, és saját műveit kezdte írni, Wictor Charon néven. 52 kötetre tehető műveinek száma. „Ő is írt, de elsősorban filozófus volt, gyönyörűen zongorázott, zenéket szerzett, és látnoki képességeit élete végéig megőrizte.” „Fivéremtől eszmélésem óta nagyszerű inspirációkat kaptam, s boldog vagyok, hogy néhány fontos, alapvető mű megírásában a munkatársa lehettem.”  
Szepes Mária a 80-as évek közepén is tanított még kisebb csoportokat.

A háború után a mesékben bujkált. 1955-ben jelentette meg a Móra Ferenc Kiadó első Pöttyös Panni mesekönyvét.
A magyarországi sci-fi irodalom első női képviselőjeként több díjat is kapott.
Férje 1986-ban halt meg, vele 56 évig élt boldog házasságban. Utána írta meg önéletrajzi regényét Emberek és jelmezek címen.
Az írói társadalom csak későn, 80 évesen kezdett felfigyelni a legkülönfélébb műfajokban készült hatalmas életművére. Ma már sorra jelennek meg írásai.
Műfajai: mese, nagyregény, tudományos-fantasztikus regény, pszichológiai - karakterológiai tanulmánykötetek (mágia sorozat), önéletrajzi regény, ezoterikus tananyagok, versek, novellák, cikkek, filmforgatókönyv, színmű, valamint misztériumjátékok alkotója, dramaturgja. Még balett librettót is írt.
Az Édesvíz Kiadónál megjelent 38 kötete, 15 mese könyve. Ma újra a Móra Kiadó gondozásában jelennek meg mesekönyvei.
A SZINTÉZIS Szabad Egyetem Alapító Fővédnöke dr. László Ervin fizikus professzorral (1996).

Szepes Mária A Smaragdtábla című könyvében foglalja össze mindazt, amit ő az összefüggések tudományának nevez, s a természettudomány, a művészet és filozófia szintézisére törekedett benne.
Kilencéves kora óta írt, 99-ik évében is dolgozott, interjúkat adott.   

2007. szept. 3-án hajnali fél 4-kor csendben átsuhant a tükörvilág határtalanságába.
Szellemi munkásságának, emlékének ápolásával a Szepes Mária Alapítványt bízta meg.

 

Még sok írása várakozik megjelentetésre.

Kitüntetései:

Arany Meteor díj (1972)
Galaktika-díj (1987)
Az Optimist Internationál Magyarországi Tagozat DÍSZ-tagja (1991. szept.14.)
Magyari Erzsébet-díj a Hidak a Jövőbe Alapítványtól (1994)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1994. jan. 5.)
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998. okt. 23.)
Természetgyógyászatért-díj a Magyar Természetgyógyász Szövetségtől (2001)
Életműért Arany János kitüntetés a Magyar Írószövetségtől (2001. okt. 23.)
Írószövetség Örökös tagság (2005. nov. 19)

Mizsey Teri gyűjtése

 

 


BIOGRAPHY

Maria Szepes was born on 14th December 1908, in Budapest, Hungary. Her maiden name was Magdolna Scherbach.
His father was Sándor Papír (Oziás Scherbach), very special actor of the century. Besides having had his many successful roles. He and his wife set up the „Theater of Újpest”. He was young (only 33 years old) when he died.
Her mother was Margit Kornai (1883-1953) – actress, Mari Jászai’s student.
With his only brother, Viktor Scherbach (1907-1976) they grew up together and they got knowledge in spiritual areas. It was a good way for both of them to become talented writers.
After the death of his father, her mother married Béla Galánthay Balogh (1885-1945), a famous actor-filmdirector. (His uncle was Márton Lendvai). The Astra Filmfactory was set up by them as a family company. They were among the first ones, who made successful sound-films. His stepfather was buried on 5th April in 1945, in Leányfalu.
As a child Maria Szepes worked so much in theatre. She was very young when she got to know the magical world of theatre and that of film-making. She was two years old, when she got her first role in a light opera titled ’Gipsy love’ (Cigányszerelem). She also played in the film ’The frozen child’ (A megfagyott gyermek) – it was rewarded in France in the near past.
When she played as a child actress, she was called Magdolna Papír: ’The frozen child’ (A megfagyott gyermek), ’Gipsy love’ (Cigányszerelem), ’Szulamit’, ’The veteran’ (Az obsitos), ’Officers’ (Hivatalnok urak), ’Polish blood’ (Lengyelvér), ’Girls’ honoar’ (Leánybecsület). Maria Szepes didn’t continue her parent’s way. She was 9-10 years old when she started to write poems and short stories. In the same years – quitely – she read books by Zola and Schopenhauer. After having passed the mature exam in a secondary school for trade, she learnt art history, literature and psychology at Walter seminar. As a story editor of a picture studio she wrote screenplays to her stepfather’s films. Karádi’s more films and lyrics were written by Maria Szepes, and her brother, Viktor was the composer of them.
Her screenplays written by the name of Mária Orsi/Orsy are the following: ’300 000 pengos in the street’ (300 000 pengő az utcán), ’Majestic young lady’ (Méltóságos kisasszony), ’Maria’s two nights’ (Mária két éjszakája), ’Don’t ask who I was’ (Ne kérdezd, ki voltam), ’Opium waltz’ (Ópiumkeringő), ’Spoty Panni’ (Pöttös Panni), ’People and dresses’ (Emberek és jelmezek). The films of the family are played nowadays on television and cinemas, too.
She met her husband, Béla Szepesi n 1925. He was a thrower on the Olympic Games, a ski-champion, a journalist, a cartoonist, a sculptor. Béla Szepes appeared at the Filmstudio when she was 17.  Her father was making a film – called ’Beauty and Strength’ (Szépség és erő) about the Hungarian sportsmen. He was introduced to Mária as a friend.  After their wedding party – on 24th Dec. 1924 – they travelled to Berlin. Béla Szepes’ worked for Ullstein Berliner Zeitung am Mittag. At the end of 1931 Mária’s parents and Viktor followed them to Berlin, too.
She continued her studies in Berlin – she dealt with psychology, philosophy of religion, and characterology.
After Hitler had come into power and the Jewish boycott, they arrived home in 1933. ’Béla issued a journal, the Budapester Rundschaut in Hungarian, English and German. I wrote the articles, he made the drawings and he edited it.”
In the seventh year of their marriage they were expecting a baby. Their son lived only seven months. „He was only a traveller in our life. I buried more ambitions, pretensions and illusion with his birth. Maybe I would have chosen an other way if he had stayed for more time”.
She adored the children, so she wrote more books for them – for example ’Spoty Panni’ (Pöttyös Panni) – nowadays it contains 19 volumes, and seven other talebooks.
After her son’s death, in 1939, in Tihany, she started to write her most famous mystic novel, ’The Red Lion’ (Vörös Oroszlán). At first she thought that it would be a short story, but finally it had become a great novel. ’I was caught by the fire of inspire, the book started to write itself, I couldn’t stop it” – she said.  
The Red Lion covers four centuries. Its topic is the history of hermetism and the keys of the eastern philosophy for the seekers, but it is read by the lovers of science-fiction literature, too.
She moved to Leányfalu when the war started. The Red Lion was dictated here. When the book was printed in 1946 (by Hungária Kiadó), it became very popular. It was the bestseller of the year. In 1947 the publishers were nationalized and The Red Lion was smashed. Béla Hamvas saved some copies of the book. But The Red Lion has been printed with great success more then ten times in Germany, it became the book of the year there. It was printed since then in Switzerland, Brasil, Spain, America, Portugal, Romania. In the future it will be printed in Russia. Mária Szepes’ books can be read in English, German, Serb, Slovak, Portuguese, Spanish, Italian, Romanian and some further issues are in process.
She founded a secret school by her husband, mother and brother in their own flat. The special school’s name was Synthesis. Her brother retired after three years, and started to write his own books by the name of Wictor Charon. He has got about 50 books. „He wrote, too, but he was mainly a philosopher, he played the piano amazingly, he composed music, and he was a medium”.
She finished teaching in the middle of the 1980s.
After the war she only wrote tales. Her first talebook, ’Spoty Panni’ (Pöttyös Panni) was printed in 1955 by Móra.
She got more rewards as the first Hungarian woman-writer in sci-fi literature.
Her husband died in 1986, after 56 year happy marriage. After his death she wrote her biography – entitled People and dresses (Emberek és jelmezek).
She became acknowledged by the writer society when she was 80 years old. Nowadays she is very popular. 
Her genres: tale, novel, science fiction novels, essays, biography, poems, short stories, articles, scenaries, esoteric curriculum, drama mystery-play, ballett libretto.
The publisher Édesvíz published 37 books and 15 talebooks by Mária Szepes. Nowadays her talebooks are published by Móra again.
She is the founding main patron of Synthesis (Szintézis) Free University (1996).   
Mária Szepes is one of the most excellent writers of esoteric literature in Hungary.
Her book, ’(Emerald Table’ (Smaragdtábla) summaries all the regards as the knowledge of relations. She aspired to the synthesis among natural science, art and philosophy.
She had written since the age of 9. When she was 99, she still worked and gave interviews, too.
She is considered to be the living memory and teacher of the century.
She died on 3rd Sept 2007. The Foundation of Mária Szepes is dealing with her work.

(The collection of Teri Mizsey)

 

 

 


LEBENSLAUF

Maria Szepes wurde am 14.Dezember 1908 in Budapest geboren.
Ihr Mädchenname war Scherbach Magdolna (Papír Magdolna, Papír Margit, Balogh Magda, Orsi Maria).
Ihr Vater, Sándor Papír, (oder auch Osiás Scherbach) war zu seiner Zeit sowohl ein ausgesprochen begabter Tänzer, glänzte aber auch als Komiker und Charakterdarsteller. Nachdem er  sich mit vielen  erfolgreichen Auftritte einen Namen gemacht hatte, gründete er gemeinsam mit seiner Frau das Neupester Theater (Ujpesti Színház), das 1909 bis 1912 bestand. Sehr früh, mit 33 Jahren, starb er schon 1911.
Maria Szepes´ Mutter, Margit Kornai, lebte von 1883 bis 1953 und widmete ihr Leben gleichfalls dem Theater: als Primadonna und Schauspielerin. Sie erhielt Ihre Ausbildung bei Mari Jaszai.
Frau Szepes´ Bruder Viktor Scherbach (oder auch Papír Viktór) studierte sein Leben lang Philosophie, Astrologie, war Musiker und Schriftsteller. „Wir wuchsen in einer Familie mit grossartigen Menschen auf, die uns wie sonst nirgendwo geistige Nahrung reichten. Unsere Kinderspiele, die Literatur und  intellektuellen Erlebnisse entsprangen einer gemeinsamen Quelle. Sowohl die spirituellen Einweihungen als auch die Wurzeln unserer Geheimnisse waren sich so ähnlich wie unsere Denkstrukturen.“ Viktor Scherbach lebte vom 17. September 1907 bis zum 22. Oktober 1976.
Nachdem der Vater, Papír Sándor,  früh verstarb, heiratete die Mutter erneut. Auch diesmal zog es sie zu einem Nachkommen  aus einer bekannten Schauspielerfamilie, Bélá Galanthay  Balogh (1885-1945), dem berühmten Theater- und Filmregisseur, dessen Cousin Márton Lendvai war. Das neue Familienunternehmen nannte sich   „Astra Filmfabrik“, wo nun die  erfolgreichsten Stumm- und auch vertonten Filme liefen.  Béla Balogh  war selbst Regisseur von 50 Stumm- sowie 17 Tonfilmen. Ebenso wie Korda erhielt auch er eine Einladung von den Grossen aus den amerikanischen Filmindustrie, sein Heimatland Ungarn wollte er jedoch nicht verlassen.
Der Ziehvater von Maria Szepes wurde am 5.4.1945 in Léanfalú begraben.

Schon als Kind stand Maria oft auf der Bühne. Sehr früh erlebte Sie also schon die verzaubernde, mitreissende Welt des Theaters und  damaligen Stummfilmes. Ihre allererste Rolle spielte sie in der Operette „Zigeunerliebe“ mit ganzen zwei Jahren . 1921 übernahm sie die Hauptrolle in dem Film „Das erfrorene Kind“, der vom Ungarischen Nationalen Filmarchiv modernisiert  und in der Kategorie Stummfilme in Frankreich mit einem Preis dotiert wurde.
Als Schauspielerin erschien Maria Szepes unter dem Pseudonym Margit Papír (Az Obsitos , Der ausgediente Soldat, 1917) und Magdolna Papír: Szulamit (1916), Hivatalnok Urak  (Die Beamten, 1918), Lengyelvér (Polnisches Blut, 1920), A Megfagyott Gyermek (Das erfrorene Kind, 1921), Leánybecsület (Mädchenehre, 1923).
Tomi, die veränderte Ausgabe von „Das erfrorene Kind“, schrieb Mária Szepes schon selbst, unter dem Pseudonym Mária Orsi.

Trotz all dieser Erfahrungen schlug Maria Szepes einen anderen Weg ein als ihre Eltern. Im kindlichen Alter von 9 oder 10 Jahren begann sie Poesie und Novellen zu schreiben. In diese Zeit fällt auch die Beschäftigung mit Zola und Schopenhauer.
Nach ihrem kaufmännischen Abitur begann sie, am Walter Seminar Kunstgeschichte, Literatur und Psychologie zu studieren.
Und Maria schrieb auch, bis 1942, als Dramaturgin  die Drehbücher zu den Filmen ihres Ziehvaters. Zahlreiche weitere Regievorlagen und Liedertexte zu den Filmen von Karádi sind mit ihrem Namen verbunden, während ihr Bruder  Viktor die Musik dazu beitrug. Unter Maria Orsi/Orsy  entstanden: „300000 Pengö auf der Strasse (1937)“,  „Frauenwürde“, „Die zwei Nächte der Maria“ (1940), „Frag nicht, wer ich war“ (1941), Opiumwalzer „(1943). Auch heute noch werden die Filme in den Kinos und im Fernsehen gezeigt.
Maria Szepes lernte ihren Ehemann, Béla Szepes, 1925 kennen, einer der Freunde ihrer Eltern. Béla war bekannt als Teilnehmer bei den Olympischen Spielen 1925 in Amsterdam, wo er eine Silbermedaille in der Disziplin der Speerwerfer errang. Als sportlicher Mann war er auch ein Champion im Schilauf, während man ihn im Beruf als Karikaturist, Journalist und Bildhauer kannte.
Am 24. Dezember 1930 heirateten sie und machten sich gleich am nächsten Tag auf nach Berlin, wo Béla  als bekannte Grösse unter den Journalisten beim Ullsteinverlag in der „Berliner Zeitung am Mittag“ arbeitete.
1931 folgte ihnen Viktor nach Berlin. Hier nahm Maria Szepes auch ihre Studien wieder auf, Psychologie, Religionsphilosophie und Charakterologie bei  Dr. Samuel Gerling.
Nachdem Hitler in Deutschland an die Macht kam, kehrten sie 1933 nach Ungarn zurück.
„Béla brachte die „Budapester Rundschau“ in ungarisch, deutsch und englisch heraus. Ich verfasste die Beiträge, mein Mann leitete die Redaktion und lieferte die Illustriationen.“
Im siebten Jahr ihrer Ehe erwartete Maria ein Kind. Der kleine Junge lebte nur sieben Monate. „Er war auf der Durchreise bei mir... Gemeinsam mit ihm begrub ich grossen Ehrgeiz, viele Ansprüche und  Trugbilder, die mir vielleicht eine anderen Weg gebahnt hätten, als den, den ich schliesslich gehen sollte...“  Ihre Liebe zu Kindern blieb ihr jedoch, wie die vielen Panni Pünktchen Kinder- und sieben Märchenbücher beweisen.
1939, nach dem Tod ihres Kindes, begann Maria Szepes an ihrem bekanntesten Werk zu schreiben : „Der Rote Löwe“. Anfangs als Novelle gedacht, weitete sich das Thema aus und entpuppte sich schliesslich als grosser mystischer Roman. „Das schöpferische Feuer der Inspiration erfasste mich, das Buch begann sich selbst zu schreiben, es war nicht zu stoppen. Meine Familie wusste nicht, woran ich arbeitete. Erst als es dann fertig war, durften sie es lesen,“ sagt sie später.
Die spannende Handlung des „Roten Löwen“ zieht sich über vier Jahrhunderte hinweg. Obwohl es auch gerne von Liebhabern wissenschaftlich-fantastischer Romanen gelesen wird, verbergen sich zwischen den Seiten die Geschichte der Alchemie und die tiefgründigsten Schlüssel der östlichen Philosophie. 
Das Ehepaar flüchtete vor den Bomben und dem Krieg nach Leányfalú, wo Maria den Roman „Der Rote Löwe“ mit der Schreibmaschine verlagsreif machte.
Der Verlag „Hungaria kiadó“ brachte den Roten Löwen 1946 heraus, und er war sofort ein grosser Erfolg.  Er wurde der Bestseller des Jahres. Nachdem die Verlage jedoch 1947 verstaatlicht wurden , erlitt der Rote Löwe ebenso wie andere, esoterisch gefärbte Literatur den Tod im Reisswolf. Schon das Buch „Die, die nicht nur einmal leben“ ihrer Mutter wurde wegen seines transzendenten Inhalts eingestampft.
Ein paar Exemplare des „Roten Löwen“ konnte der grosse ungarische Schriftsteller Béla Hamvas  retten. Seit dieser Zeit gab es allein in Deutschland mehr als zehn Ausgaben, wo es 1984 zum Buch des Jahres gewählt wurde. Es wird in der Schweiz, in Brasilien, Spanien, Serbien, Italien, in der Slowakei, Amerika, in Portugal und Rumänien in der jeweiligen Übersetzung gelesen. Momentan arbeitet man an einer Ausgabe für Russland, und es sind weitere Ausgaben geplant.
Am 27.  Mai 1947 gründeten Maria und Béla Szepes, die Mutter Margit Kornai und der Bruder Viktor in der grossen, hellen Wohnung in Budapest die „verbotene“ Schule der Wissenschaftlichen Kausalen Zusammenhänge. Maria Szepes sah in ihrer Mutter ein grosses Vorbild, die „den Menschen ihr ganzes Leben lang Hoffnung und Trost spendete“. Sie erlebte es noch ganze sechs Jahre. 
Nach den ersten drei Jhren zog sich Viktor zurück und begann, unter dem Pseudonym Wiktor Charon an seinen eigenen Werken zu schreiben. Es sind heute ca. 50 Bände.
„Er war auch ein Autor, aber in erster Linie Philosoph, konnte wunderschön Klavier spielen und  Musik komponieren. Seine hellseherischen Fähigkeiten erhielt er sich bis zum Ende seines Lebens. Seitdem ich denken kann, inspirierte er mich, und ich kann mich glücklich schätzen, ihm bei einigen grundlegenden Werken als Mitarbeiterin zur Seite gestanden zu haben.“ Bis in die achtziger Jahre des 20. Jahrhunderts hinein gab Maria Szepes Unterricht für kleinere Gruppen.
Nach dem 2. Weltkrieg verbarg sie sich hinter Märchenbüchern. 1950 gab der Ferenc Móra  Verlag die ersten Panni Pünktchen (ung. Pöttyös Panni) –Märchenbücher heraus. 1986, nach 56 glücklichen Ehejahren, verstarb ihr Mann Béla. Sie begann, ihre Autobiografie niederzuschreiben: „Menschen und Masken“.
Erst sehr spät, als sie das  80. Lebensjahr erreichte, wurde die Gesellschaft für Literatur auf ihr gewaltiges Lebenswerk mit seinen unterschiedlichsten Kunstgattungen aufmerksam: Märchen, naturwissenschaftlich-fantastische Romane, Psychologisch-charakterologische Lehrbände (Die magische Reihe), esoterisches Lehrmaterial, Gedichte, autobiografische Romane, Novellen, Artikel, Drehbücher, Bühnenwerke, Mysterienspiele.
Beim Süßwasser-Verlag (Èdesvíz Kiadó) erschienen 37 Bände und 15 Märchenbücher, die eine neue Auflage beim Móra Verlag erfahren.

Maria Szepes ist eine der herausragendsten Vertreterin der ungarischen esoterischen Literatur. In der „Smaragdtafel“ fasst sie all das zusammen, was sie die „Wissenschaft der Zusammenhänge“ nennt. Hier berühren sich Naturwissenschaft, Kunst und Philosophie in ihrer Synthese. Ihre Schriften wurden mit mehreren staatlichen Auszeichnungen preisgekrönt.

Maria schrieb seit dem neunten Lebensjahr. Noch in ihrem 99. Jahr arbeitete sie täglich und gab Interviews: sie ist eine lebendige Erinnerung und Lehrerin des 20. Jahrhunderts.

Am frühen Morgen des 3. September 2007 um 4 Uhr entglitt sie friedlich in die Unendlichkeit der Spiegelwelt.
Die Maria Szepes Stiftung wurde von ihr persönlich beauftragt, die geistigen Arbeiten und die  Erinnerung an sie zu bewahren. Es warten noch viele bisher unbekannte Schriften auf einen Herausgeber.

Ihre Bücher in deutscher Ausgabe:
„Der Rote Löwe“,
„Die Magie des täglichen Lebens“,
„Die Magie der Liebe“.

 

 


Share |