Fűveskönyv

A régi füveskönyvek a kertben termesztett vagy vadon termő növények, gyógyfüvek hasznáról és káráról tájékoztattak, századokon át szerzett tapasztalatok alapján. Aztán a hasznos tanácsok lassan kiterjedtek a lélek, sőt általában a lét kisebb-nagyobb gondjaira is.

A „mi a teendő” kérdésére adott hétköznapi példák, egyszerű válaszok, amelyek a testi és a lelki egészség megőrzését és visszanyerését segítették, lassan egyre egyénibbé, szubjektívabbá váltak, s egyre több gondolkodnivalót, valamint lelki táplálékot adtak az olvasónak.

Szepes Mária Füveskönyve egyaránt megfelel a műfaj korai és kései kívánalmainak. Egyszerű, könnyen érthető élethelyzetek, bölcsességek, látszatok mögé leső, gondolatébresztő megállapítások és olyan közvetlen tanácsok sorjáznak benne, amelyeket úgy érezhet magáénak mindenki, mintha csak neki szólna. Ezen túl pedig – hűen a szerző lenyűgözően és főleg eredményesen egyéni tanítási módszereihez – kérdések, látszólagos ellentmondások, továbbgondolásra, kiegészítésre, az olvasó élethelyzetéhez való igazításra, azaz az agysejtek alapos megdolgoztatására szolgáló felismerések ezek, amelyek képesek arra is, hogy felkeltsék a saját lélekbe lemerülő őszinteséghez szükséges bátorságot és kitartást.